Az imperialisták újból megtámadták a kubai forradalmat. "Demokratikus jogokért" sírnak és kiabálnak, de valójában arról van szó, hogy nagyon nyugtalanítónak találják egy olyan ország létét, ahol a termelőeszközök nincsenek magántulajdonban, ahol a forradalom él, minden hiba és nehézség ellenére, és ami továbbra is viszonyítási pont Latin-Amerika elnyomott népei számára.
Éppen ezért a Nemzetközi Marxista Tendencia határozottan kiáll a kubai forradalom védelme mellett az imperializmus támadásaival szemben.
A kubai forradalomnak szembe kell néznie a kapitalista erők további támadásaival. Nemzetközi léptékű hisztérikus rágalmazó kampány folyik, újfent nyilván-valóvá téve a burzsoázia a forradalom iránti utálatát, amely a hibák és nehézségek ellenére él, és továbbra is a munkások és parasztok figyelmének középpontjában áll Latin-Amerikában és szerte a világon.
Orlando Zapata, akit eredetileg olyan bűncselekményekért ítéltek el, mint csalás, késelés, betörés és a közrend megsértése, éhségsztrájkba kezdett, hogy televíziót, tűzhelyet és telefont követeljen a cellájába. A miami szék-helyű ellenforradalmárok segítették és használták fel őt, egészen a haláláig. Egy elítélt halála kétségtelenül szomorú dolog, de ez most egy újabb kampányhoz vezetett a kubai forradalom ellen.
Zapata halála után négy másik elítélt kezdett éhségsztrájkba, bár ők rövid idő után feladták. Csak egyedül Guillermo Farinas folytatta Santa Clara-i otthonában, ahol házi őrizetben van.
A burzsoázia megmutatta, hogy kettős mércét használ. Az Egyesült Államok börtöneiben 7 000 rab hal meg minden évben. Sokat közülük meggyilkolnak vagy öngyilkosok lesznek, de ami-kor egy elítélt meghal Kubában az imperialisták hirtelen aggódni kezdenek a rabok emberi jogaiért. Ennek persze nem az a célja, hogy az elítéltek életkörülményeinek javítását szorgalmazzák, hanem, sokkal inkább az, hogy zsarolják a kubai forradalmat és lendületet vigyenek a küzdelembe, amivel el akarják pusztítani azt. Ezért használják ezt az álszent nyelvezetet, amely teli van olyan kifejezésekkel, mint "átmenet a demokráciába", amely viszont nem jelent mást, mint kísérletet a kapitalizmus vissza-állítására.
A kapitalistákat nem morális elvek, csak és kizárólag osztályérdekeik vezetik. Ezt tisztán megvilágítja az a 194 országot érintő Emberi Jogi Értékelés, amit az USA külügyminisztériuma készít el minden évben. Ebben a jelentésben a legrosszabb minősítést Kuba és Venezuela kapta. Miközben Honduras esetében, bár bírálnak néhány a Micheletti-kormány alatt elkövetett bűncselekményt, Porfirío Lobo kormányát demokratikusnak ismerik el, nem említve a kínzásokat, gyilkosságokat és a bebörtönzéseket, amelyektől a munkások, a parasztok és a diákok szenvednek. Erről a rezsimről nem hallunk semmit Barack Obamától vagy az Európai Parlamenttől, de halljuk tőlük a kubai forradalom és Venezuela bírálatát.
A kapitalisták és képviselőik az Egye-sült Államok és Európa kormányaiban nem korlátozzák magukat kizárólag nyilatkozatokra Kubával kapcsolatban, de akciókat szerveznek, mozgósítást szorgalmaznak, például a "damas de blanco"-két (Asszonyok Fehérben) Havannában, amin egyesült államokbeli és európai diplomaták, például a német Volken Pellet is részt vettek. Miamiban is tüntetéseket szerveztek a kubai forradalom ellen, amin pedig olyan "tiszteletre méltó" állampolgárok is részt vettek, mint a terrorista Posada Carriles. Ezek az akciók olyan nagyobb demonstrációkkal találkoztak szembe, mint amilyeneket a FEU diákjai szerveztek Santiago De Cubában és Havannában. A nemzetközi színtéren is láthatunk fontos akciókat, amelyek viszont az emberek támogatását fejezik ki a kubai forradalom felé.
Az imperialisták nem az emberi jogok, a szabadság vagy a demokrácia miatt aggódnak. A forradalmat akarják szétzúzni. A latin-amerikai forradalmi hullám közepette a kubai forradalom munkások, parasztok és fiatalok milliói számára jelent inspirációt. A kapitalizmus meg-szüntetése és egy olyan gazdaság meg-teremtése, amely mindenek felett az ok-tatásnak, az egészségügynek és lakhatás biztosításának kedvez, már meg-történt Kubában. A "demokratikus jogok", amikre az Európai Parlament és nemzetközi burzsoá média hivatkozik, nem mások, mint "jog" mások munkájának kizsákmányolásához, "jog" az utcán való élethez, amihez az bérletidíjhátralék vezet, "jog" az írástudatlansághoz, nem lévén megfelelő oktatás, "jog" a gyógyítható betegségek általi halálhoz, mivel a mindenki számára elérhető közegészségügyi szolgáltatás nem termel profitot, "jog" a munkanélküliséghez és a szegénységhez stb. Latin-Amerika tömegei jól ismerik ezeket a "demokratikus jogokat".
Ebben a küzdelemben, a Nemzetközi Marxista Tendencia feltétel nélkül a kubai forradalom mellett áll, az imperializmus és a "demokratikus" burzsoá közvélemény sirámaival szemben. A kubai emberek hatalmas nyomásnak állnak ellen a Szovjetunió megszűnése óta, és a forradalmat életben tartják. Egy kis sziget elszigetelődése 90 mérföldre az Egyesült Államok partjaitól kétségtelenül komoly problémákhoz vezet. Még Fidel is óva intett a bürokrácia és a korrupció térnyerésétől. Kuba és a kapitalista világpiac kapcsolata teljesen egyenlőtlen.
Ez Kubában párbeszédet kezdeményezett a forradalom jövőjét illetően. Vannak, akik piaci reformot sürgetnek, reformokat "á la Kína" (vagy pedig a "vietnami modell" átvételét). El kell mondanunk, hogy egy ilyen döntés katasztrofális lenne, mert megnyitná az utat a kapitalizmus gyors restaurációja előtt. De hallatszanak ebben a pár-beszédben más hangok is, akik azt mondják, hogy azokat a problémákat, amikkel a forradalom kénytelen szembenézni, az emberek a gazdaság és az állam működtetésébe, a forradalom védelmébe való fokozottabb bevonásával kellene megoldani, nem pedig kapitalista módszerekkel.
Számunkra a kubai forradalom meg-védésének legjobb útja a legszélesebb munkásdemokrácia, a gazdaság és az állam munkásellenőrzése munkástanácsokon keresztül, ahogyan ezt tette Lenin a forradalmi Oroszországban 1917-ben.
De mindenekelőtt a kubai forradalom túlélésének és továbbvitelének legfontosabb feltétele a kapitalizmus megdöntése a latin-amerikai országokban, és egy racionális és demokratikus, a népesség többségének javát szolgáló gazdasági rendszer kijelölése. Nincs, és nem is lehet szocializmus egy országban, ahogyan ezt a marxisták mindig is mondták, és amit jól mutatott a kapitalizmus visszarendeződése a Szovjetunióban és Kelet-Európában, de Kínában és Vietnamban is, annak a tömegeket sújtó minden katasztrofális következményével együtt. A szocializmus győzelme nem lehet teljes a bankok és a nagy üzletek kisajátítása nélkül a fejlett kapitalista országokban, illetve mondhatjuk úgy is, hogy a termelőeszközök magántulajdoni rendszerének megszüntetése és a gazdaság a munkásosztály demokratikus és kollektív kontrolljának megteremtése nélkül. A végén hangsúlyozzuk egy igazi antikapitalista és forradalmi szocialista internacionálé megteremtésének fontosságát. Hogy megvédjük a kubai forradalmat, és mélyítsük a venezuelai forradalmat a Nemzetközi Marxista Tendencia minden erejével támogatja Hugo Chávez elvtárs felhívását az Ötödik Internacionáléra, ami elhozhatja a kapitalizmus végét az egész bolygónkon.
International Marxist Tendency
www.marxist.com
Translation: Magyar-Venezuelai Szolidaritási Társaság (Hungary)