Az Új Antikapitalista Pártot (NPA) azért hozták létre Franciaországban, hogy alternatívát nyújtson mind a kommunista, mind a szocialista párt mellett. E két párt vezetői egyre inkább elhajlanak a piacorientált politika irányába. A valóságban az NPA vezetői is ugyan-abban a betegségben szenvednek, mint a hagyományos pártok.
Úgy vélik, hogy annak érdekében, hogy a választók szemében sikeresek legyenek, enyhébb kommunista és forradalmi politikát kell folytatniuk. Ez nem az, amit a kommunisták vártak az NPA-től. Az NPA soraiban számosan vannak azok a forradalmi aktivisták, akik komolyan gondolják a tőkésosztály elleni harcot, akik szeretnék megdönteni a kapitalizmust. De ezek az emberek, egyre inkább elszigetelődnek saját pártjukon belül is. Az NPA LCR-el szemben, (a korábbi Forradalmi Kommunista Ligától, amely más erőkkel együtt létrehozta az Új Antikapitalista Pártot) heterogén politikai mozgalom.
Már az LCR hosszú feloszlatása ideje alatt is sok vita volt a szervezet programjáról és ideológiájáról. Bár voltak viták, ennek ellenére a LCR tagjainak többsége úgy látta, hogy ez egy forradalmi szervezet, amelynek célja a kapitalizmus megdöntése és a szocializmus ki-vívása. Azóta, az NPA-be, amely jelentős médiatámogatást kapott, több kispolgár lépett be, akiket főleg a pozíció érdekel, amelyet a szervezet megszerzett.
Az Új Antikapitalista Párt vezetése úgy gondolja, hogy a lényeg, hogy minél nagyobb befolyást szerezzen, bármi áron. Megismételték azt, amit a PCF, a Francia Kommunista Párt “régi vágású" vezetése tett az elmúlt évtizedekben. Nem lett az NPA "baloldali erő a bal-oldalon". A regionális választások eredményei is ezt igazolták. Sehol nem értek el jobb eredményt, mint korábban a Forradalmi Kommunista Liga.
A kérdés, hogy ez hatással lesz-e az NPA-re. Sokszor lehet hallani, hogy a sok-színűség adja az NPA erejét. Ez nyilvánvalóan nem igaz! Minden azt bizonyítja, hogy ahol különböző ideológiák vannak, ott radikálisan szembemennek egy-mással. Most a legfontosabb kérdés, hogy az NPA levonja-e a következtetést, hogy az LCR-hez képest radikálisan szakított a "radikalizmussal" és a "kommunista" profillal.
Valóban antikapitalista lesz-e ez a párt, vagy teret nyernek a mérsékeltebb ötletek, a homályos környezetvédelem, a burzsoá feminizmus, stb., amelyet előnyben része-sítettek a választási kampányban. Azoknak az aktivistáknak, akik részt vesznek az NPA küzdelmeiben, az a célja, hogy az osztályharc irányába mozdítsák el a pártot. A következő hónapok kérdése, hogy melyik tendencia fog megerősödni.
Ideológiai nyomás
A Szovjetunió és a kelet-európai rendszerek összeomlása után hatalmas ideológiai offenzívát indítottak a kapitalizmus hívei. Meggyőződésük szerint a szabadpiac győzedelmeskedett a piacgazdaság felett és a "szocializmus" végképp megbukott. Ekkortól datálódik egy újabb támadás a munkavállalók jogai ellen az egész világon. A baloldal fokozatosan visszaszorult Franciaországban is. A Szocialista Párt vezetősége végleg lemondott a szocializmusról és hosszú távú célként meghirdette az úgynevezett "szabad piacgazdaságot". Robert Hue és a kommunista párt vezetése odáig ment, hogy támogatta a privatizációt és részt is vett Lionel Jospin kormányában 1997 és 2002 között.
Az LCR szintén nem volt mentes ettől a politikától. Az LCR vezetése alapvetően ugyanezen az úton haladt végig, csak lassabban. Az volt az elképzelés, hogy szakítani kell a "kommunista és forradalmi" hagyományokkal és valamiféle homályos "antikapitalista képet" kell magukról kialakítani. Kezdetben a párt vezetői azt hangsúlyozták, hogy a kommunista és a "trockista" örökség akadályozza a fejlődést és javítani kell a párt választási arculatán. A hivatalos propagandájuk sosem beszélt a szocializmusról, programjuk nagyjából olyan volt, mint a PCF-é.
A fő szlogen, amit az NPA szórólapokon, plakáton és a felhívásaiban mindenütt hirdetett, az a "a profit, a nyereség megadóztatása" volt. Ez a javaslat minden bizonnyal helyes, de mivel kapitalista társadalomban élünk, a logikus következtetéseket is le kell vonni. Lehet, hogy az NPA "antikapitalista", de hogy mit jelent ez a kifejezés, és milyen alternatívát kívánnak nyújtani a kapitalizmussal szemben, az nem derül ki.
"Szektások"
Az LCR a PCF-fel és a Szocialista Párttal szembeni ellenséges, szektás magatartásával folyamatosan inzultálta a pártja aktivistáit. Például 2002-es elnökválasztás második fordulójában, mikor Jacques Chirac volt a valódi ellenfél, az LCR vezetői tartózkodásra szólítottak fel a Szocialista Párt jelöltjével szemben. Azt mondták, hogy a PS és a PCF valójában nem különbözik a jobboldaltól. Majd amikor Chirac Le Pennel találta szemben magát, az LCR Chirac támogatását javasolta. Ennek a viselkedésnek a mai napig nagy szerepe van a Kommunista Párt aktivistái közt a trockizmussal szembeni elő-téletekben. Fel kell ismernünk azt a tényt, hogy az ultrabaloldali szervezetek léte, mint a Lutte Ouvriere (Munkások Harca), az LCR, és ma az NPA, a politikai elhajlás és pártunk vezetőinek a sztálini éra óta fennálló következetlenségének eredménye. A sztálinizmus elfordult a fiatalságtól és a munkásságtól, vezetőink belebolondultak a szabad piac ideájába Robert Hue vezetésétől kezdve. Senki sem akar privatizáló kommunista minisztereket a kapitalistákon kívül.
A kapitalizmus elbukott, és a marxizmus semmit sem vesztett jelentőségéből. Ha a kommunista forradalmárok állhatatosan akarnak küzdeni a kapitalizmus el-len, kénytelenek lesznek figyelembe venni a marxizmus eszméjét és alapelveit. Számos kommunista aktivista látja úgy, hogy a PCF-nek vissza kell térnie ezekhez az elvekhez. A La Riposta azonosul ezzel a törekvéssel és jelentősen hozzájárul a megvalósításához a nyomtatott lapjával, a weboldalával és minden nyilvános tevékenységével. Bizonyosak vagyunk abban, hogy az NPA őszinte, a forradalom iránt elhivatott tagjai megtalálják azt az eszmét, azokat az elvi megoldásokat és perspektívákat, melyek megfelelnek a törekvéseiknek.
Translation: Magyar-Venezuelai Szolidaritási Társaság (Hungary)